Azon tűnődöm 20 évnyi párkapcsolati kudarc után, hogy való-e ez mindenkinek, való-e ez nekem? Hogy van-e erőm még próbálkozni és bízni?
Az elmúlt 10 évben nagyon intenzív önismereti utat jártam be, lementem életem legnagyobb fájdalmainak legmélyére, átéltem őket újra és újra, abban bízva, hogy meggyógyulnak és így majd alkalmassá válok álmaim párkapcsolatára. Párkapcsolati coach lettem, hogy megértsem egy párkapcsolat gyakorlati működését, hogy ne rontsam el a sajátom, hogy majd jól csináljam.
14 éves koromtól próbálom megtalálni azt a társat akivel jó, akivel el tudom képzelni hogy együtt legyünk egy életen át és boldoggá is tenne az a gondolat, hogy az ő felesége vagyok. Sokszor azt hittem megtaláltam, és minden alkalommal kiderült, hogy tévedtem. Hol ezért, hol azért… sok nagyszerű férfinak voltam a barátnője és sok kevésbé nagyszerűnek. Pont úgy, ahogy én is sokszor nagyszerű voltam egy kapcsolatban, sokszor pedig kevésbé.
Mi van ilyenkor? Fel lehet ezt adni 34 évesen? Le lehet élni egy életet társ nélkül a kutyámmal és munkámmal? Végülis miért ne lehetne? Ha le lehet élni egy életet egy rossz házasságban, akkor ezt is lehet. Ott is van néhány fájó pont és itt is. Mert ez is csak választás és döntés kérdése.
Melyiket bírod jobban az egyedüllétet vagy egy kapcsolat fájdalmát? Hogy nincs melletted társ, vagy van, de nem az, amire igazán vágysz?
Annyira szeretném hinni, hogy nem csak ez a két lehetőség van számomra. Olyan jó lenne arról írni, hogy ne csüggedjetek, mert megéri! Megéri a nehezebb utat választani! De nem tudok erről írni… azt látom, hogy csak út van és döntéseink vannak, amiket az alapján hozunk meg, hogy számunkra mi a fontosabb. Nincsenek jó és rossz döntések…. Csak döntések, amik meghatározzák az utat, amin haladunk.
Nem tudjuk előre soha, hogy ez az út merre visz majd minket, mivel kell szembenéznünk rajta. Igyekszünk az aktuális tudásunk szerint döntéseket hozni, aztán majd lesz valahogy…
Ahogy az én Drága Mamim mindig mondta: “Tündér Borcsám ne lógasd az orrod! Úgy is lesz valahogy, mert úgy még sose’ volt, hogy sehogy se’ legyen!”