Nem is gondolnánk mi mindenre képes az emberi agy csak azért, hogy a fájdalmat elkerülje. Szó szerint szinte mindenre. Ez valójában nagyon kedves tőle, de az az igazság, hogy ezzel sokszor akadályoz minket.
Tudjátok vannak olyan szülők, akik annyira óvnák a gyermeküket még a széltől is, hogy “burokban” nevelik fel őket. Ezek a gyermekek felnőttként sokkal nehezebben néznek szembe saját életük nehézségeivel, sokszor elakadnak, mert soha nem tapasztalat helyzetekben találják magukat amikkel nem tudnak mit kezdeni, nincs mintájuk a megoldásra, képtelenek felnőni.
Az agyunk úgy működik, hogy a már egyszer megtapasztalt fájdalmat semmiképp nem akarja újra átélni, ezért ha ezt csak megneszeli, ha egy picit is hasonlít a helyzet, azonnal bekapcsolja a “tudatalatti riasztónkat”, ami természetéből adódóan kényszerít minket az azonnali menekülésre.
A másik eset, amikor átéltünk már valamilyen fájdalmat és megtapasztaljuk ennek ellenkezőjét, azaz találunk egy olyan helyzetet, ahol ez a fájdalom teljesen biztosan nem érhet minket, ahhoz elménk ragaszkodik szinte bármi áron.
Három éves kislány vagyok, akinek elválnak a szülei. Az apukám egyik pillanatban még ott van velünk, játszik velem, rám mosolyog, a másikban már nincs és soha többé nem is jön vissza. Apukámmal együtt elment a férfi erő, a védelem, az anyagi biztonság és valójában minden ami a biztonságot jelenti. Gyakran kenyérre is kölcsön kellett kérnünk a szomszéd nénitől, – Drága Gyúró néni, mindig szeretettel gondolok rád – megszűnt a létem biztonsága.
Ez egy nagyon fájdalmas tapasztalás volt, amit rögzített az agyam, hogy “na ezt soha többé nem éljük át kislány ha rajtam múlik”. Így ha találtam egy olyan férfit magam mellé aki mellett teljes anyagi biztonságot tapasztaltam és teljesen odáig volt értem az agyam azt mondta, “ezaz kislány itt biztonságban leszünk”. Mert az agy kizárólag ezt az egy szempontot veszi figyelembe, hogy ne sérüljünk ott ahol már egyszer sérültünk. Kizárólag a túlélésre játszik.
Amikor ezt felismertem úgy éreztem szabad vagyok! Hiszen én nem túlélni akarok, hanem ÉLNI! Ha mélyen a szívembe nézek, én nem a biztonságra vágyom a társamtól, hanem szerelemre, szenvedélyre, intim beszélgetésekre, jó szexre, “világmegváltó” nézőpontcserékre, a világ felfedezésére és jó szexre.. vagy ezt már említettem? 🙂
A biztonságom én is meg tudom magamnak teremteni, hiszen felnőtt nő vagyok kiemelkedően jó képességekkel, amiket csak rajtam múlik mire használok.
Tapasztalatom szerint úgy döntöttem mindig a szívemre és a megérzéseimre, az ösztöneimre hallgatok, mert az sosem csap be. Fájdalmakon keresztül vagyunk képesek fejődni és nekem ez úgy döntöttem megéri! Hogy szoktam-e félni? Igen! De azt is tudom, hogy a félelem túloldalán mérhetetlen erő rejlik, ami mind az enyém lesz, ha a félelemmel farkasszemet nézek!
Dönthetsz úgy is, hogy a biztonságot választod és cserébe lemondasz szíved vágyáról. De ha így teszel, azt tedd tudatosan! Ha úgy ítéled meg neked megéri akkor ez a döntés boldoggá fog tenni téged! És azt hiszem ez a fontos, hogy olyan döntéseket hozzunk ami boldoggá tesz minket!