Hónapok óta foglalkoztat engem ez a téma… vajon ki számít hiteles tanítónak, mesternek vagy mentornak?
Rengeteg nézőpontot hallgattam meg az elmúlt egy évben ennek kapcsán, volt amivel egyet tudtam érteni és volt amivel egyáltalán nem.
“Aki elvált az nem hiteles abban, hogy a házasságról beszéljen” csak egy példa amivel nem tudtam egyetérteni.
A magyar értelmező szótár szerint a hitelesség egy személy megbízhatósága, amely becsületességén és igazmondásán alapszik.
Nehéz ügy ez, mert aki nem tudatos rá, hogy magának is hazudik nem tud igazat mondani… mondanám, hogy az egyszerűség kedvéért ettől az esettől most tekintsünk el, de ez annyira gyakori, hogy szinte mindenkivel előfordul. Én ebben a helyzetben akkor éreztem magam jól, amikor rájöttem, hogy magamat is átvertem, mert vakon voltam az adott téma kapcsán, szinte azonnal kommunikáltam azok felé akiket ez érintett.
Az értelmező szótár szerint a filozófus hitelességét életvitele és gondolkodásmódja igazolja. Abban szerintem megegyezhetünk, hogy a tanító, mester vagy mentor nem filozófus. Bár gyakran filozofál, de nem nevezi magát filozófusnak! 🙂
Nekem az önismereti utam kezdetétől nagyon jó tanítóim voltak és vannak a mai napig. Szinte mindegyikükhöz nagyon közel kerültem, mert nagyon szerettem őket kivétel nélkül.
Most, hogy engem is erre vitt az utam, elgondolkodtam azon vajon hogyan lehet valaki igazán hiteles ebben a szakmában. Mivel az emberi lélekkel foglalkozunk, amit magunkon mi is életünk végéig tanulunk és tapasztalunk, nem tudhatunk, akarhatunk, csinálhatunk és alkalmazhatunk mindent a saját életünkben.
Az előző példához visszatérve, egy tanító elvált és ennek az élethelyzetnek köszönhetően megtapasztalta miről szól egy házasság. Tanult róla, képezte magát a témában, hogy mit kell megtenni és miről kell lemondani azért hogy jól működjön, tehát ezáltal szakértője lett a témának, majd e tudás birtokában úgy döntött ő nem akar házas lenni. Nekem ez teljesen rendben van és teljesen hiteles. Persze dönthet úgy is, hogy újraházasodik és jobban akarja csinálni… ez a hitelessége szempontjából teljesen lényegtelen.
Igen, nekem nagyon jó tanítóim voltak, akik úgy adták át nekem a tudatásukat és élettapasztalatukat, hogy azt én megértettem, tovább tudom adni és úgy alkalmazom a saját életemben ahogy jónak látom.
Számomra hiteles az a tanító, aki úgy döntött nem alkalmazza azt amit tanít, mert a saját életében számára az nem kényelmes vagy nem fontos. Ettől még ő ezt a tudást tovább tudja adni másoknak, akik ha megértik szintén eldönthetik alkalmazzák-e saját életükben vagy sem. A kulcs a tisztánlátásban rejlik, hogy akarjam és merjem tisztán látni önmagam és vállaljam a felelősséget a döntésemért. Egy tanító is ember és a magánélete neki is a magánügye, tehát ő dönti el mit oszt meg a tanítványaival. Az egy másik dolog, hogy mi az amit nem tud elrejteni… innen már az ő döntése, hogy hogyan kezeli a kialakult helyzetet.
Számomra akkor nem hiteles egy tanító, mester vagy mentor, ha azt állítja ő alkalmazza a saját életében azt amit tanít, viszont ennek az ellenkezőjét tapasztalom. Aki ebben megtéveszt, ki tudja miben téveszt még meg úgy, hogy te a kezébe adod a bizalmad és a lelked legféltettebb titkait.