Sok önismerettel foglalkozó portálon olvashatjuk, hogy a bűntudat, – vagy lelkiismeretfurdalás – a legalacsonyabb rezgésű érzés és csak magunknak ártunk vele.
Engem mindig is foglalkoztatott, hogy mi a bűntudat valójában és miért van rá szükségünk mindezekkel együtt is?
Bert Hellinger szerint a bűntudat egy fajtája nem más, mint félelem attól, hogy elveszítjük az odatartozást. Ha valamit másként csinálok, vagy valamiben más vagyok, mint az adott közösség tagjai, félek, hogy nem tartozhatok közéjük, elveszítem a jogot, hogy hozzájuk tartozzak.
A legnagyobb és legmélyebb félelmünk a kirekesztettségtől való félelem, az hogy elhagynak minket.
Annyira mély, hogy tudat alatt működik, anélkül, hogy észre vennénk. Erre a tudattalan működésre mondok egy példát:
Nem vagyok elégedett a testemmel, szeretnék megszabadulni pár kilótól. Mindent megteszek, változtatok a táplálkozásomon, eljárok heti 3-szor edzeni, mégsem látszik, csak nagyon minimális változás hosszú idő után. Ilyen esetben előfordulhat, hogy a családomban a legtöbben hasonló testalkattal rendelkeznek mint én, és a tudatalatti félelem, hogy nem tartozom a családomhoz, visszatart attól, hogy megszabaduljak attól a pár kilótól, ami nekem nem tetszik magamon. Ez ugyanígy igaz lehet fordítva is, azaz ha vékony testalkat jellemzi a családom nagyobb részét, ehetek bármit, nem hízom el. Ezt ugyanez a tudatalatti működés eredményezheti.
A bűntudat másik típusa az adok-kapok egyensúlyával, vagyis a nyereség és veszteség kiegyenlítésével függ össze. Ha kapunk valamit, belső késztetésünk támad, hogy mi is adjunk valamit. Ez a kiegyenlítődésre törekvés az, ami összetartja a közösségeket és a kapcsolatokat is.
Nézzünk erre is egy példát:
Egy párkapcsolat általában akkor lehet tartós, ha megvan benne ez a kiegyenlítettség. Tehát ha én kapok valamit a páromtól, törekednem kell rá, hogy kiegyenlítsem a számlát. Kapok egy csokor virágot, cserébe főzök egy finom vacsorát. Megmasszíroz, cserébe reggel ágyba viszem neki a kávét… és hasonlók. Ez ugyanúgy igaz azokra a dolgokra is, amit negatívnak élünk meg. Ha elfelejt valamit, amire megkértem, cserébe én is elfelejtem amire ő megkért.
Mert ha kapok valamit a másiktól, azt érzem, hogy adósságom van iránta. Így, ha viszonzom megmarad a kiegyenlítettség a kapcsolatban. Tehát csak annyit szabad adnom, amennyit a másik viszonozni tud és akar. Ha nem így teszek, a másik fél aki úgy érzi nem adott vissza valamit – akár pozitívnak akár negatívnak élte is meg – előbb-utóbb ki fog lépni a kapcsolatból, mert úgy érzi nem tudja viszonozni azt amit kapott. Ez igaz arra a helyzetre is, ha megcsalás történik a kapcsolatban. Ha a megcsalt fél ezt nem tudja és nem akarja viszonozni, ki fog lépni a kapcsolatból, ha viszonozza, a kapcsolat megmarad.
Ha valaki bánt engem és én egyszerűen csak megbocsátok neki, fölénybe kerülök és az illető semmit sem tehet az egyenrangúság helyreállításáért.
Ezért vigyázzunk az “én vagyok a jó és mindent megteszek” hozzáállással, mert felboríthatja a kiegyenlítettséget és akár a kapcsolat végét is okozhatja.
Nagy Abonyi Valéria dalszövegét hoztam el nektek, ami számomra segített megérteni a bűntudat feleslegességét és megtanított annak elengedésére.
Ez úton is köszönöm neked Drága Vali!
Bűntudat, bűntudat, te gyilkos bűntudat.
Az emberi téveszmék torzszülöttje vagy.
Elhamvasztod lelkem, jégbe zárod testem.
Hatalmad már végtelenné vált felettem.
Elég volt a kínból, felismertem végre,
Hogy arra születtem, boldogságban éljek.
A dermesztő jeget élet adó vízzé.Feloldom a tüzet élet adó hővé,
Föld beissza, megtisztítja, tűz melege szélnek adja
Világosság körbe ölel, a szeretet égig emel.
Kacagok mert lelkem szabad,
Nem emészti a kárhozat,
Mert nincs bűn és nincs bűntudat
Út van csak és tapasztalat!
